A gyöngybagoly (Tyto alba) a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes)
rendjébe és a gyöngybagolyfélék (Tytonidae) családjába tartozó faj.
|
|
|
Az Antarktiszon kívül minden földrészen megtalálható. A nyílt
terepeken, illetve erdőszéli területeken szeret vadászni.
Óriási elterjedési területén kívül többfelé is betelepítette az ember,
mivel kiváló rágcsálóirtó. Ilyen betelepített populációi élnek a
Seychelle-szigeteken, Szent Ilona szigetén és a Hawaii-szigeteken.
Sikertelenül próbálták meghonosítani Új-Zélandon és a Lord Howe
szigeten. Igazi kozmopolita faj, amely öt világrész trópusi,
szubtrópusi, és enyhébb telű mérsékelt égövi zónáiban fordul elő. Az
északi félgömbön a 6-8 °C-os éves izoterma jelöli ki elterjedésének
északi határát. Ázsiában csupán Indiában és az Indokínai- félszigeten
él. Európában nem fészkel a Balkán-félsziget déli és keleti felén és a
Harkov- Minszk vonaltól északkeletre. A Skandináv-félszigeten csak
Svédország legdélibb csücskén költ (Voous 1962). A Kárpát-medencében a
sötét mellű alfaj, a Tyto alba guttata jellemző, de hazánk déli,
délnyugati területein szórványosan a fehér mellű, atlanti elterjedésű
alfaj, a Tyto alba alba is fészkel és a sötét mellű közép- európai
formával kevert populációt alkot (Kalotás és Pintér 1984, 1986)
|
|
|
Testhossza 33-35 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 85-93
centiméter, testtömege 240-350 gramm. A szív alakú arcfátyol a
gyöngybagolyfélék családjának jellegzetes vonása. Közepes termetű,
karcsú testű, hosszú szárnyú és lábú bagoly. Szív alakú arca világos,
szeme sötét. Röpte emlékeztet az erdei fülesbagolyéra, lassú, csapongó
és elegáns. Röptében hosszú nyakúnak, rövid farkúnak látszik, lábát
szitálás közben gyakran lelógatja. Tollazata jellemzően nagyon világos
(a hímeké általában különösen.), ami röptében tűnik fel. Hangja: A tojó
pergő rikoltását többször ismétli, (a hím ritkán hallatja hangját). A
riasztást egy éles rekedt visítást gyakran röptükben hallatják. A
nászhang hosszú (kb. 2 mp-ig tartó) fújtató, gyakran ismételt rikoltás.
A fiókák elnyújtott horkolásszerű hangon kérik az eleséget. Tollazata
hamvasan lágy, finoman „gyöngyözött”, pettyezett.Pihenés közben
mozdulatlanul ül, egy sötét sarokba húzódva. Kisebb, mint a
macskabagoly, szárnya azonban hosszabb és keskenyebb. A hím és a tojó
hasonló. A fiatal madár, mihelyt a pehelytollazatát elhullajtotta a
felnőttekhez hasonló. Hasoldala a tollas csüddel együtt ezüstfehér.
lábfeje szürkésbarna, csőre rózsaszín. Szemürege sötét rozsdabarna,
szeme fekete. A Dél és Nyugat- Európában élő alfaj felnőttje felül meleg
sárgásbarna alapon finoman pettyezett, alultiszta ezüstös fehér.
Fejteteje, tarkója, háta, farkcsíkja sárgásbarna, lágy szürke
márványozással és sorokban álló fekete pettyekkel. A szárnyfedők
hasonlóak, röptében homoksárgának tűnik, farktollai pedig sötétbarnán
vonalkázottak. A Közép Európában élő alfaj hasoldala és szárnyalja
homoksárga, egyebekben a fehér mellű alfajhoz hasonlít.
|
|
|
| Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 100 000 Ft. Az
ún.csökkenő számú fajok kategóriájába tartozik. Állománycsökkenésének
oka a költőhelyek fogyása (alkalmas épületek lezárása, az
élőhelykonkurens nyestek terjedése),a táplálkozóterületek beszűkülése,
az urbanizációs hatások okozta pusztulás (rágcsálóirtó szer miatti
mérgezések, pusztulás a közutakon és villamos vezetékek oszlopain,
közvetlen emberi pusztítás). Elterjedésének peremterületein
meghatározóak a kemény téli időjárás okozta állományveszteségek is. A
faj védelmét a költőhelyek bővítésével -költőládák kihelyezésével – és
védelmével – a nyestek távol tartásával, és a fészkelőhelyek nyugalmának
megőrzésével-, valamint a kritikus téli időszakokban a táplálék átmeneti
fedezésével „egérlárvák” létesítésével, tenyésztett kisrágcsálók
felkínálásával és a magtárak ablakainak nyitva tartásával, vagyis a
vadászati feltételek javításával segíthetjük elő. |
| forrás: wikipedia |
